Diákunk a debreceni Atommagkutató Intézetben

Birtalan Etele-Ákos (Környezettudomány I. év) nyári szakmai gyakorlaton vett részt Debrecenben, az MTA Atomaggkutató Intézetében, 2018 nyarán.

Az Erasmus+ mobilitási program keretében elutazni más országba és ott tanulni már régóta foglalkoztatott, de az elhatározás végül itt, a Sapientián fogalmazódott meg bennem végleg, mikor tavasszal tájékoztató előadást tartottak ebben a témában. Tudtam, hogy itt a lehetőség, és mennem kell. Mivel a tanulmányi mobilitás mellett nyári szakmai gyakorlatra való mobilitási programot is hirdettek, így arra pályáztam, mert már a fizika egyetemen hallottam pár szót a debreceni Atommagkutató Intézetről, amely végül a nyári gyakorlatom helyszínéül szolgált.

A kiutazás előtt jónéhány egyeztetés és e-mail-váltás következett, amíg végül június 25-én elindulhattam Debrecen felé. Aránylag hamar sikerült megtalálnom a kollégiumot, ami a két hónap során a szálláshelyemül szolgált. Már az egyeztetések során kiderült, hogy kétágyas szobában leszek elhelyezve, így kíváncsian vártam, kivel hoz össze a sors. Végül szerencsésnek mondhattam magam, mert egy nagyon segítőkész srácot kaptam szobatársul, miután az első hetet követően átköltöztettek egy másik szárnyba, ahol a nyári időszakban szokták elszállásolni a vendégeket. Debrecenbe érkezésem másnapján mentem be először az intézetbe, és mivel tíz percre volt a kollégiumtól, nem kellett sokat keresgélnem, amíg megtaláltam. Ott a kapunál fogadott a labor egyik munkatársa, majd elvezetett arra a részlegre, ahol a gyakorlatomat végeztem az ezt követő két hónapban. Ez a részleg a környezetanalitikai laboratórium volt.

Itt különböző víz-, talaj- és egyéb környezetből származó mintát dolgoznak fel és elemeznek ki tömegspektrométer segítségével. Az első nap nagyrészt azzal telt el, hogy körbevezettek a helyiségekben, és rövid betekintést nyerhettem, hogy mivel is foglalkoznak a laborban. Az ezt követő napokban segítettem a minták előkészítésében, megmutattak különféle berendezéseket melyekkel előkészítik a mintát, hogy a későbbiekben méréseket tudjanak végrehajtani rajtuk. A gyakorlatom során az elsődleges feladatom a minták előkészítése volt. Az első hetekben rengeteg vízmintát kellett ledesztillálnom, majd ezt követően kigázasítanom, hogy csak a mérés számára fontos elemek maradjanak a mintában. A gyakorlat második felében a hidegdesztillálás módszerével ismerkedhettem meg, mellyel borvízmintákat, illetve talajmintákat dolgoztam fel, hogy a későbbiekben mérések alá vessék őket. A laborba sok különböző területről érkeznek minták, mind Magyarország területéről, mind más országból, esetleg földrészekről egyaránt. A laborban körülbelül napi 8 órát töltöttem, ez az aznapi feladatomtól is függött.

Egyes munkafolyamatok között sokszor elég sok üres időm maradt, amit olvasással töltöttem, így a gyakorlat végére öt-hat könyvet is kiolvastam ezekben az üresjáratokban. A hétköznapjaim általában hasonló ritmusban teltek reggeltől délutánig a laborban, majd ezt követően a debreceni erdőben végzett futóedzéseim töltötték ki. A gyakorlati munka mellett a szabadidőmet többnyire a már előbb említett edzéseim töltötték ki, de ezen kívül számos egyéb rendezvényen vettem részt a nyár folyamán. Debrecen ebből a szempontból nagyon gazdag kínálatot nyújtott. Már ahogy megérkeztem Debrecenbe, elkezdtem keresgélni a különböző programok között és beszerezni a belépőjegyeket. Júliusban a fő attrakció az egyre nagyobb sikereket elérő Campus fesztivál volt, ahol számos minőségi koncertet hallhattam, és élvezhettem az élőzene és az embertömeg kínálta eufóriát. Örömmel konstatáltam, hogy több kedvenc zenekarom is fellép majd a Nagyerdőben, olyanok, mint Lovasi, Ákos vagy a Tankcsapda, de mellettünk is volt miből válogatni. A fesztiválon kívül az első hónapban még láthattam a Thália Színház vendégszereplését, amelyen szintén nagyon jól éreztem magam, de ezen kívül részt vettem egy nemzetközi kórusverseny gálaműsorán, ahol a Fülöp-szigetektől kezdve Kanadáig vetélkedtek egymással a kórusok.A laborban a légkör fiatalos volt, hiszen az átlagéletkor nem haladta meg a harmincat. Azok a munkatársak, akikkel többnyire naponta találkoztam kedvesen viszonyultak hozzám, és türelmesen betanították vagy éppen együtt tanultunk meg bizonyos munkafolyamatokat. Összeségében élveztem az ott töltött időt, és ha olykor voltak is olyan napok, amikor nem volt különösebben elvégzendő munkám, azokat az időszakokat többnyire olvasással tölthettem ki.

Ezen felül az üres napokon alkalmam volt felderíteni a várost, így jutottam el egy nap az egyetemi botanikus kertbe, illetve egy másik alkalommal a belváros utcáin tettem egy sétát. Augusztus folyamán egy jazzfesztiválon vettem részt, emellett még a Budapest Bár koncertjéhez volt szerencsém, ami a kulturális programokat illeti. A szombatokat általában a sportuszodában kezdtem, ahol jólesett felfrissülni, és egy kis ideig utána könnyebb volt elviselni az augusztusra megérkezett kánikulát. A két hónap alatt két alakalommal hagytam el Debrecent. Első alkalommal júniusban Balaton felé vettem az irányt, ahol a környező dombokat barangoltam be egy pár jóarc sráccal, illetve a szabadég alatt töltöttük az éjszakát az általunk épített menedékben.

Másodjára egy gyors újratervezés után végül a Budai-hegyekben tettem egy félnapos látogatást, itt már egymagamban. Történt ugyanis, hogy ugyanazzal a csapattal, akikkel júliusban a Balatonnál voltam, terveztünk egy egynapos via ferrata-utat az ausztriai Hohe Wand-on, de az időjárás közbeszólt, így le kellett fújnunk ezt a programot. Mivel nekem a szállásom már le volt foglalva Budapesten, és ingyen már nem mondhattam vissza, így kihasználtam az alkalmat, és kitaláltam magamnak egy útvonaltervet, amelyen végig is mentem egymagamban, miután nem sikerült kapnom társat magam mellé (pedig voltak érdeklődők, csak az indulást megelőző este visszatáncoltak a lehetőségtől). Egy 32 kilométeres kört tettem meg a Budai-hegyekben hat óra leforgása alatt, és egy csodálatos táj emlékével lettem gazdagabb. Mivel a kora reggeli órákban indultam, már kora délután visszaértem Budapestre így a szállásomon vett gyors zuhany után még felmásztam a libegő alatt a János-hegyi Erzsébet-kilátóhoz, ahonnan csodás kilátás fogadott.

Innen végigsétálva a Normafa ösvényein, majd buszra szállva egészen a Margit-szigetig mentem, ahol átadtam magam az emberforgatagnak, és élveztem a kellemes nyári naplementét a Duna-parton. Másnap reggel utaztam vissza Debrecenbe, és mivel ez volt az utolsó hétvégém, és másnap menni kellett haza, elkezdtem összepakolni. Az utolsó nap az intézetben sikerült kisebb nehézségek árán beszerezni az összes szükséges dokumentumot és rájuk a pecsétet, majd ebéd után elindultam az autóbuszhoz, ami estére Kolozsvára szállított.

Ha összegeznem kéne ezt a két hónapot, azt tudom elmondani, hogy megérte belevágni, új embereket megismerni, akikkel a későbbiekben akár együtt is dolgozhatunk, illetve megtapasztalni egy másik város dinamikáját, hisz ezek hozzájárultak ahhoz, hogy a jövőben hasonló lehetőségekre még könnyebben mondjak majd igent.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ezt a lehetőséget megteremtette számomra, és segítségemre volt, hogy minden a gördülékenyen menjen a gyakorlat alatt, illetve az azt megelőző időszakban egyaránt.