Szabó Ágota a Szegedi Tudományegyetemen tanult

Szabó Ágota (Környezettudomány, II. év) a Szegedi Tudományegyetemen tanult a 2015-2016-os tanév első félévében.

Egyetemista évei kezdetén, minden diák hall az Erasmus programról, hideget-meleget, de felébred mindenkiben a kíváncsiság, hogy ezt legalább egyszer, legalább egy fél évre ki kéne próbálni. Amikor meghirdették a helyeket őszire, úgy éreztem elérkezett az én időm, milyen jó lehetőség ez, jól mutat majd az önéletrajzomban, hogy külföldön tanultam egy fél évet, végül két félév lett belőle (jól telt).

A kezdeti lelkesedés alább hagy, amikor határidőre papírokat kell intézni, szerintem mindenkinek ez a rémálma, a sorban állás, románul kell beszélni, helyesen kell kitölteni, csak egy példány van belőle, azt ki kell nyomtatni, azt nem kell kinyomtatni, valami kimarad a listáról és vissza kell menni érte, hányig vannak nyitva… de lejár! Ez egy próbatétel, akkor mehetsz, ha teljesíted! Az ügyintézési készség külföldön is jól fog majd, az itthoni szaladgálással még nincs elintézve minden, de nem ám, az első napok kint is azzal telnek.

Miért választottam Szegedet? Esetemben ez úgy történt, hogy Gallé Robi pár hónapot Kolozsváron töltött és elmesélte, hogy milyen szuper hely Szeged, mennyi lehetőség van bekapcsolódni egy-egy kutatásba, micsoda élőhelyek vannak arrafele, milyen szuper terepgyakorlatokat szerveznek, meg persze ott a bugaci ház ahol egy kiadós terepnap után a szorgalmas diákoknak ottalvós bulit szerveznek. Ez nagyon jó lehetőségnek bizonyult a szakmai fejlődésemhez, az érdeklődési körömbe pont beleillet. Egy másik szempont az volt, hogy jobban boldogul az ember lánya a nagyvilágban, ha van ismerős a városban. Még a tantárgyfelvételek előtt el tudtunk igazodni az egyetem honlapján, tudtuk, hol találjuk meg a tantárgyak listáját, hol van az ökológia tanszék épülete, apró dolgok, de sokat számítanak.

A szállásfoglalással nagy szerencsénk volt, egy idősebb házaspárral laktunk egy udvaron, de külön épületben. A háziak nagyon kedvesek voltak, adtak nekünk házi kolbászt, kerti epret, citromot a citromfájukról, mi cserébe vittünk nekik egy-egy fél liter pálinkát, mindenki boldog volt. Kicsit messze laktunk a központtól, de közel volt a buszmegálló és elég jó menetrenddel közlekednek. A diákbérlet nagyon hasznosnak bizonyult. A buszjegy elég drága, a taxiról nem is beszélve!

Nagy város, de nem olyan zsúfolt, mint Kolozsvár. Nyugis, de nem unalmas. Itt is rengeteg lehetőség van a szórakozásra: a Malátában kézműves söröket érdemes kipróbálni, nagyon finomak, Belvárosi Mozi szuper (diákigazolvánnyal kedvezmény), a könyvtár épülete nagyon vagány, jól felszerelt, lehet kérdezősködni, ott mindig tudják mindenre a választ. A büfében meg jó a kávé! A könyvtár körül mindig pezseg az élet, körülötte sok a kocsma, magyar szót ritkán hall az ember, tele van külföldiekkel, lehet ismerkedni. Egy másik dolog ami nagyon tetszett, hogy rengetegen közlekednek biciklivel és a gépjárművezetők (ezt a szót ott tanultam) odafigyelnek rájuk, nem tapossák le az útról.

Az oktatás itt teljesen más rendszer szerint zajlik. Van a szorgalmi időszak, ami igazából a 14 tanítási hét, félév közben vannak a ZH-k, ami a parciális vizsgáknak felelnek meg (ez általában egy hét alatt jár le minden tantárgyból, meghalsz) és ilyenkor lehet megajánlott jegyeket szerezni. Ez azt jelenti, hogy van olyan tantárgy amit már vizsgaidőszak (szesszió) előtt telesíteni lehet. A legtöbb tantárgyból ez a félévközi ZH ki is zárhat a vizsgáról, ha nem sikerül. A laborok nem kapcsolódnak annyira az előadásokhoz, mint nálunk. A labor vizsga teljesítése nem előfeltétele az előadás vizsgának. Mivel itt nincs egy környezettan tanszék ezért fizikusokkal, vegyészekkel, földtanosokkal és ökológusokkal jártunk órákra, ez azért egy kicsit magasabb szint volt. Meg is izzadtunk rendesen a szesszióba, főleg, hogy még otthon is vizsgáztunk. Mindezek ellenére lejárt az első félév és alig vártuk, hogy eredményt kapjunk, hogy második félévre is maradhatunk. Könnyen indult a félév, olyan szempontból, hogy már tudtuk, hova kell vinni a papírokat, kihez mi kerül, lakás volt, csak az új tanárokat és termeket kellet megkeresni, de a városban eligazodni már nem jelentett kihívást.

Láttunk vagány dolgokat, én itt rengeteget tanultam, tényleg szuper terepgyakorlaton vehettünk részt, jókat kirándultunk, láttunk darvakat, számoltunk sárga hasú unkát, begyűjtöttünk és meghatároztunk egy csomó pókot, egy kicsit hangyásztam is. Ez mind nagy élmény volt a számomra.

Szakmai szempontból úgy érzem sokat fejlődtem, fajismeretem bővült a ’kirándulásoknak’ köszönhetően, megtanultam pókot határozni, a mikrobiológia laborban is feltalálom magam, tudok bánni a steril eszközökkel. Ezek az élmények kárpótolnak minden nehézségért, minden átvirrasztott éjszakáért!

Nagyon jó emberekkel hozott össze a sors, szeretném nem név szerint mindenkinek megköszönni a hozzájárulását, hogy itt lehettünk és tanulhattunk. A Sapientia EMTE tanárai részéről köszönöm a bíztatást, a titkárnők végezték szerintem a legnehezebb munkát, hogy minden simán menjen, a Szegedi Tudományegyetem munkatársai jól fogadtak, segítettek, útbaigazítottak, az Ökológia tanszéken töltöttem a szabadidőm nagy részét, köszönöm, hogy befogadtak, tanítottak!