Varga Hilda a Szegedi Tudományegyetemen tanult

Varga Hilda (Környezettudomány II. év) a Szegedi Tudományegyetemen tanult a 2015-2016-os tanév első félévében.

Make Erasmus, not war!

Nehéz a kisgyermeket meggyőzni. Mikor aludni kéne, nem akar lefeküdni, mikor enni kéne, nem éhes, mikor fürdés idő van, elbujik. Nem akar kimenni a játszótérre, nagy nehezen kiráncigálják, majd nem akar hazamenni, mert olyan jól telik. Az utolsó mondhathoz hasonlíthatom a 10 hónapos Erasmusos tapasztalatomat Szegeden.

Az első napok

Szeptember elején fájó szívvel utaztam el. Nem akartam elmenni. Nagyon féltem az ismeretlentől, nagyon féltem hogy nem fogom megállni a helyem, nagyon féltem az egyedülléttől. Ágotának, évfolyamtársnőmnek köszönhetően, úgy tudtam kiutazni, hogy van egy kis szobám, ami rám várt. Egy üres, kis szoba. Az első két hetem rettenetes volt. A sok papír munka ami rám zúdult, az idegen hely, idegen emberek, habár a nyelv nem volt ismeretlen, de néha az volt az érzésem hogy nem ugyan arról beszélünk. Sajnos, nagyon nehezen (vagy egyáltalán nem) tudtam felvenni a kapcsolatotbizonyos emberekkel, tanárokkal, ami mégjobban megnehezítette mindennapjaimat. Az orientációs hét lekésése sem vált az előnyömre. A következő generációnak javasolnám, hogy ezt a hetet semmi képp se hagyják ki. A szegedi mentorok elirányítanak, mindent bemutatnak, körbevezetnek, megkönyítik a mindennapjainkat és szívük-lelküket beleadják hogy tudjanak segíteni.

Egyetem, tanulás
Nagyon sok gond adódott a tantárgyakkal. Környezettudomány szakos hallgatóként csakis magyarul vehettem fel tantárgyakat (az Erasmusos csomagban hiába kerestem az angol tárgyakat, mert semmi hasznos nem volt…), és nem is bármilyen tantárgyakat: különböző szakoktól kellett kikeresnem a kurzusaimat, amiről szerintem nem is kell említenem, hogy az itthonihoz képest kétszer nehezebbek voltak. Egy év alatt, úgy érzem hogy két maratont futottam le a két vizsgaidőszakban. Összesen 25 vizsgám volt (normális esetben 10 vizsgám lett volna a kollokvium hetet eltekintve). (Nem szeretnék senkit sem elijeszteni. Nehéz, de nem lehetetlen. Elvégre az Erasmus a tanulásrólmeg a megpróbáltatásról és a határfeszengetésrőlszól).

A többi Erasmusoshoz összehasonlítva az órarendemet, kicsit irigykedtem, hisz nekik angolul sokkal könnyebb volt az 5-öst megszerezni (magyarországi rendszer szerint), mint nekem a 3-ast. De az az igazság, hogy rengeteget tanultam. Gyakorlatok által is többet láttam, tapasztaltam illetve megtanultam a pontos munka fontosságát is. Terepben is gyakran volt részünk. Mikor 1, mikor 2-3 napos kirándulásokra volt lehetőségünk. Így jutottam el a Balatonra, így láttam fergeteges daruvonulást, így kezdtem megszeretni a környezettan ökológia részét.

Elvárások
Nagy elvárásokkal indultam el Kolozsvárról. Reméltem hogy Szegeden sikerül összehoznom egy államvizsga témát, sikerül önkénteskednem, sikerül laborba járnom, sikerül emellett tanulnom és szociális életet is élnem. Mindezekből sajnos csak az utolsó két célt sikerült elérnem illetve második félévben önkéntesként besegíthettem egy szegény családnak.

Szórakózás

Szeged nem csak a napfény városa hanem a lehetőségek és egyetemisták városa is. Amilyen kis, nyugodt város, néha épp olyan zsufolt volt. Első hetekben számomra nagyon furcsa volt, hogy az utcákon alig volt látható egy lélek, de viszont fesztiválokon és kultúrális eseményekkor egy szalmaszálsem fért volna el a tolakodó emberek között. Ilyen események voltak például a Borfesztivál, Szegedi napok, Karácsonyi vásár, Hídi vásár. Emellett külön az Erasmusosokkal foglalkozó egyesület, ESN (Erasmus Student Network) rengeteg külön eseményt szervezett nekünk, ami remek lehetőség volt más embereket, más nemzetiségeket, más kultúrákat megismerni. Ilyen események voltak a nemzetközi vacsorák, farsangi meg halloween bulik, torta kostoló, kocsma túra, horvátországi kirándulás, csocsó bajnokság, Farewell buli és még sok más.

Az angol tudás
Én nagy hangsúlyt fektettem a nemzetiségek és személyiségek megismerésére, s ezért fontos volt az angol nyelv használata. Nagyon nehéz volt az elején míg belelendültem. Míg pontosan kigondoltam, hogy mit is szeretnék mondani, fejben kijavítottam ha szükséges volt Vargaés mégegyszer átgondoltam, addigra a beszélgetési téma már másra terelődött. 2 hónap után belelendültem és mondhatom hogy 5 hónap után már anyanyelvi szinten volt merszem angolul társalogni. 10 hónap alatt az ember nem feltétlenül tanul meg tökéletesen angolul, vagy magasabb szinten, hanem inkább megtanulja elmagyarázni azt a szót amit nem tud illetve megtanul tökéletesen mutogatni.

Órákat és oldalakat tudnék mesélni az Erasmusos tapasztalatomról. Mindenek előtt ami a legfontosabb: Az Erasmus megtanított talpra állni. Megtanított tolerálni és türelmesnek lenni. Megtanított papírokat rendezni s nem feladni még akkor is ha már minden reményem elszállt. Megtanított hasznosan és okosan tanulni. Rengeteg új barátot szereztem 10 hónap alatt de sokat el is veszítettem. Sok jó élményben volt részem, de ugyanúgy a csalódások sem kerültek el. Sokat nevettem, de sok okom volt sírni is. Sokat éjjeleztem, de nem csak a szórakozás miatt, hanem a tanulásért is. Megtanított értékelni. Megtanított igazán nevetni. Megtanított jól és kis mértékben főzni. Más szóval: Az Erasmus megtanított élni és bevezetett a felnőttek világába. A kisgyermek már önállóan is kimegy a játszótérre és tudja mikor kell hazamennie...

Erasmus család (Once Erasmus, always Erasmus)

Köszönetet szeretnék nyilvánítani:

- Dr. Gallé Róbertnek, Magyarország egyik legjobb tanárának, aki kitartóan foglalkozott velünk, terepre vitt és a szárnyai alá vett
- A szegedi ESN csapatnak a felejthetetlen eseményekért és kitartó segítségükért
- Albert Katinak a határtalan türelméért, s aki meggyőzött, hogy elmenjek s tapasztaljak
- Szabó Ágotának, hogy a legjobb lakótárs volt, barát illetve mert meggyőzött hogy maradjak még egy félévet és sose engedte hogy feladjam
- Sapientia EMTE-nek a remek lehetőségért
- Erasmus+ programnak, hogy létezik