Zongor Ágnes az ELTE-n tanult egy fél évet

Azt hiszem elmondhatom, hogy az alapképzésen „kimaxoltam” az Erasmus program nyújtotta lehetőségeket, bár idén sem merészkedtem messzebbre, nem is szerettem volna. Megszerettem Budapestet, élhető városnak tartom és egyetemi éveim alatt második otthonomnak. Másodszorra már gördülékenyebben mennek a dolgok, a kacsának is könnyebb, amikor már megtanult úszni. Azért ebben a félévben sem unatkoztam.

A tantárgyfelvétellel kezdődött ismét minden. Tavalyhoz képest kicsit kevesebb tárgyam passzolt, de hát ez nem gond, válogatási lehetőség az ELTE-n mint a tenger, vizsgázni meg úgy is minden diák nagyon szeret, úgyhogy ebből idén nekem is kijutott, szám szerint 13 (az évközi ZH-kat nem számolva). Meg azt is tudjuk, hogy nem kell idegeskedni, az a gyengék menedéke. Első körben persze kiderült, hogy a kinézett előadások fele nem indul vagy csak vizsgatárgy, vagy már nem is létezik. Erre való az első hét, amikor szépen bemegy az ember mindenhova, szorgalmasan lekörmöli, hogy miből mikor lesz a vizsga, ZH, mik a követelmények, meg úgy általánosan megszerzi a túléléshez szükséges információkat.

A tanulmányi hivatal kiegészült egy külföldiek ügyintézésére specializálódott taggal, aki készségesen elirányít, időben és érdemben válaszol az e-mailekre, és összességében jelentősen megkönnyíti a kezdeti papírmunkát. Mindeközben lakást keresni, egekbe ugró albérleti árak mellett és ennek köszönhetően tömött kollégiumokkal, nem a vidám részéhez tartozik a dolognak. Aztán megoldódott ez is egész jól. Még macska is volt az utcában, akinek külön köszönet, a nagyvárosból talán ezt hiányolom mindig a legjobban. Terápiás kezeléssel ér fel.

Válogatott óráimnak köszönhetően ismét csak gyakorlaton volt lehetőség kevesebb emberrel találkozni és ismerkedni. Tavalyhoz képest, sikerült felvenni egy, a többi külföldi cserediákkal közös tárgyat. Ez új élmény volt, főleg, ahogy hétről hétre belejött mindenki az angol szaknyelvbe bosnyáktól a kóreain keresztül a brazilokig. (Mellesleg utóbbiak azzal rontották el a téli hidegre való felkészülést, hogy már november elején a legbundásabb, legmelegebb kabátot vették meg ami létezik). A másik kellemes élményem az immunológiával volt, amikor előadásra negyed órával hamarabb kell menni, ha az ember nem a lépcsőn akar helyet kapni az amfiteátrumban, ez azért elmond egy s mást az előadóról. A végén már hozzászokott a tapshoz is. Genetika laboron, a nyári gyakorlatnak köszönhetően azt hiszem, én voltam a leggyorsabb, és kicsit megelégedéssel tölt el, hogy két mesteris tárgyat is teljesítettem. Új tapasztalat a szóbeli is, az ötödikre már simán bele jön az ember. Amikor azt hittem fél év után, már nem fogok eltévedni az épületekben, nagyon magabiztosan mégis sikerült. De nyertem vele, megtaláltam a kari könyvtárat. Két előadás között remek helyül szolgál akár tanulásnak, akár alvásnak. Volt olyan, akit azért ébresztettünk fel, mert már horkolt.

Új felfedezésem a OneNote nevű kis ingyenes program, melegen ajánlom mindenkinek. Az egyetemista álma, egy olyan jegyzet, amibe képeket rakhat, videót, hangot, rajzolhat, beilleszthet, kiegészíthet, könnyű rendszerezni benne, és a kezelő felülete is barátságos. Nagyon sokat segített. Vége az elkallódott jegyzeteknek, minden egy helyen van.

Végzős lévén, az idei feladatok közül a legfontosabb az államvizsga írása és az ehhez való kutatás, gyakorlati munka, kísérlet, annak elbukása (mert ami nem működik, az ilyenkor biztos nem működik), megismétlése, persze most sem működik, úgyhogy megismétlése még egyszer (sokszor). Nagyon élveztem/élvezem és közben rengeteget tanultam. Ennek kapcsán lehetőségem volt részt venni a Magyar Orvosfizikai Társaság veszprémi konferenciáján, s bár kicsit ugyan, de én is hozzátehettem az eseményhez.

A vizsgaidőszak leharcolja az embert, jó ha ilyenkor sem felejt el az ember kimenni néha a négy fal közül, mozogni, friss levegőért és rácsodálkozni, hogy mennyi minden történik egy hét alatt. Jól ki lehet használni a könyvtár nyújtotta lehetőségeket ilyenkor is. Személyes kedvenc a Szabó Ervin fővárosi könyvtár. Ilyenkor nem érzed magad egyedül, körülötted mindenki pont úgy szenved, ahogy te. Hangulatos, meleg és van valami ilyenkor a levegőben, amitől a sok ember közös szenvedése könnyebbé teszi az egészet. Nem mellékesen nagyon szép.

A tájékozódással már abszolút nem volt problémám, rengeteg új helyet bejárhattam, idén a gyaloglást választottam nagyon sokszor. Pihenni is tudni kell alapon: ültem a fogaskerekűn, sütöttem szalonnát a normafánál, jártam koncertekre, moziba, színházba, gyógyfürdőbe, edzésre, uszodába, könyvtárba, kocsmába, bankba, piacra. Láttam jégzajlást a Dunán, szmogot és őrségváltást a várban. Mindezekhez jó társaságom is akadt.

Összességében, ismét hasznos és kellemes félévet tölthettem el. Tavaly úgy voltam vele, hogy a legjobb volt, aztán nyár után, hogy az volt a legjobb, most meg ismét felülírnám. Az Erasmus programmal olyan tapasztalatot, élményeket és lehetőséget nyertem, ami nélkül szegényebb lenne az életem.

Egymondatos:

• lényeg hogy görbüljön (ősi vizsga előtti/utáni biztató szólás)
• ne felejtsd el frissíteni a diákot
• egy jó serpenyővel könnyebb főzni
• Menj „Erasmusni”

Ezúton is szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik nem sajnálják rám az időt és az energiát:

• koordinátoromnak, dr. Néda Tamásnak a segítséget, közbenjárást és támogatást
• a kari Erasmus koordinátornak, Albert Katinak, hogy most is végigcsináltuk a papírmunkát
• az Országos Onkológiai Intézet Klinikai sugárbiológia osztályán dolgozóknak: dr. Jurányi Zsoltnak, mentoromnak, dr. Kocsis Zsuzsinak, dr. Farkas Gyöngyinek, és Székely Gábornak, hogy türelmesen tanítanak, bíztatnak
• barátaimnak, akik nélkül uncsi lenne ez az egész
• nővéremnek, aki hagyta, hogy kíváncsi legyek rá mit főzött aznap
• legelső sorban szüleimnek.