11 éve
Ballagás 2013
Június 7.-én került sor a végzős évfolyam tanszéki búcsúztatására, amit június 8.-án követett a kari színtű ballagási ünnepély a kolozsvári Farkas-utcai Református Templomban.
A diákok nevében Dembroszky Xintia-Odett tartott köszöntő beszédet. Ebből idézünk pár gondolatot:
„Ballagási meghívónkon ez állt: Ezennel jelentjük, elvégeztük! Bizony, elvégeztük. Néha könnyen ment minden, néha megszenvedtünk a cél érdekében, de mindennek megvolt a haszna és a gyümölcse.
Egyetemi éveink alatt voltak megpróbáltató és gyönyörű tapasztalataink. Felelősséget vállaltunk és időben teljesítettük... vagy mégsem. Csetlettünk-botlottunk, elestünk, de szemünk láttára fejlődtünk és nőttek az ismereteink. Tengeri élővilágot figyeltünk, mely sok mindenben különbözik a megszokott szárazfölditől, miközben mélybe nyilalló napsugarak között lebegtünk a vízen. Jártunk cseppkőbarlangban és megtudtuk, hogy a barlangok is létrejönnek, fejlődnek, majd elpusztulnak. Most már világos előttünk, hogyan valósul meg az ionos kötés a sókristályban és, hogy miért hűt a párolgás, és tudjuk hol van ennek jelentősége a természetben. Eddig azt sem tudtuk, hogy különböző kardszárnyú delfin családok különböző dialektusokat használnak, illetve hogy egyes pókok megpendítik a szálat amit a levegőbe eresztettek, hogy megtudják szilárd felületre tapadt-e a vége.
De nem utolsó sorban megtanultunk tanulni. Megtanultuk, hogy a felkészülés olyan, mint a hegymászás és hogy az ember célba érjen idejében el kell induljon. Az is lehet, hogy a legelején dús erdőben botorkál és nem tudja, tényleg jó úton halad-e. Megtanultuk, hogy ezt az utat nem csak úgy lehet megtenni, hogy az ember csak a lába elé néz és kesereg. Ha korán indul, majd lesz ideje meg-meg állni, magasabbról körülnézni és gyönyörködni azon az úton amit megtett.
Gondoljatok vissza milyen érzés volt, mikor védősisakkal a fejünkön jártuk be a barlangokat Sonkolyoson, a Vargyas szorosban, Aggteleken, csúsztunk-másztunk a szűkebbnél-szűkebb járatokon, csodáltuk a szebbnél szebb cseppkő-képződményeket, s az sem zavart senkit, hogy tetőtől talpig sárosan folytattuk utunkat... De nem csak a mélyben, hanem a felszínen is számos csodát láttunk többek közt a szindi, a torockói terepgyakorlataink során. Gömörszőllősön, melyet „gyönyörszőllősnek" neveznek az oda látogatók, megnéztük, hogy lehet „zöldebben" élni. Budapesten betekintést nyertünk az ELTE falai közé, ahol egyetemrobbantási kísérlettel ijesztettek meg minket... Pécsen szintén nagy szeretettel fogadtak minket, s úgy tűnik, meg is győztek néhányunkat. Paksra is eljutottunk, s egy kis sugárzást magunkba szívtunk... bizonyára ezért volt oly sugárzó mosolyunk a sok újdonság láttán. Merem állítani, hogy mindegyikünkben örök emlék marad Görögország is, ahova évente lehetőségünk volt ellátogatni, ahol egy napon belül tekintettünk le az Olympos csúcsáról és merültünk néhány méterrel a vízfelszín alá, majdnem 3000 m-es szintkülönbséget átélve.
„Néha jobb egy iránytű, mint a részletes útvonal!", mondja Paul Wade. Köszönjük a személyre szóló iránytűket, melyeket a 3 év során kaptunk.
És még maradt egy reményteljes szó, mely egyben kifejezi hálánkat is: VISZONTLÁTÁSRA!"