3 éve
Ősz az Öreg-havason
A Környezettudomány Tanszék hallgatói és a Média Tanszék néhány „tiszteletbeli környezettudományos” hallgatója terepgyakorlatra ment az Öreg-havas legmagasabb csúcsáig (1826 m) és vissza.
Az Öreg-havas (a Gyalui-havasokkal együtt) az Erdélyi-szigethegység legnagyobb kiterjedésű masszívuma. Földtani és kőzettani szempontból nagyon változatos és komplex terület, ahol a kristályos paláktól, a gránit tömbökön át egészen a mészkövekig sokféle kőzettípus megtalálható. Kisbányáról indultunk neki a gyephavasi gerinctúrának, kora reggel amikor a hangulat még elég fagyos volt, de miközben átvágtunk a fenyőerdők szintjén és átgázoltunk a sűrű borókáson mindenki felmelegedett. Mikor az Apró-kövek gránittömbjeihez értünk már sütött a nap. Innen, rövid pihenő és kiselőadás után, leereszkedtünk a süppedős dagadólápokhoz, erre rövidítettünk hogy ne az úton baktassunk, mert ott kevesebb a látnivaló. Ennek az lett a következménye, hogy aki eddig megúszta szárazon, most az is vizes lett. Miután kikászálódtunk a lápból felkaptattunk az Öreg-havasi csúcshoz és az ott található radarállomáshoz. Innen végül a fenyveseken keresztül visszakanyarodtunk az autókhoz. Néhány félreeső hely kivételével (például a lápok és sűrűbb erdőfoltok) mindenhol erőteljesen érezhető az ember jelenléte és környezetre gyakorolt hatása.
Jégesőben és hirtelen lezúduló záporesőben indultunk vissza Kolozsvárra, de a város határában még megálltunk. A terepi kiszállásunk záróakordja a Bivalyos-rét volt, ahol az antropogén hatás még erőteljesebb nyomai figyelhetők meg.
