Székelyföldi tanulmányúton voltak a környezettudomány szakos diákjaink

A három napos tanulmányi utunk első állomása a radnóti vízbefogó volt. Az ott dolgozó alkalmazottak nagyon kedvesek voltak és megmutatták nekünk a vízpumpákat, amelyel a folyó vízszintjét szabályozzák, valamint meséltek a munkahelyükröl és a munkájukkal járó kalandokról. A nap hátralevő részében megnézhettük a marosvásárhelyi 1-es és 2-es vízbefogókat is. Ezeknek főbb szerepe a Maros vizének szűrése és tisztítása. Az 1-es számú vízbefogónál láthattunk új, korszerű szivattyúkat és berendezéseket, valamint nemrégiben már ipari műemlékként kezelt múltszázadi gépezeteket is. Mivel nagyon tapasztalt és jóindulatú idegenvezetőnk volt itt is sokat tanultunk a vízipar gyakorlati részéről. Végül az est közeledtével a marosvásárhelyi Sapientia kollégiumában pihentünk meg.

A második napunkat kora reggel a bözödi víztározó látogatásával kezdtük. A létesítmény ismertetése után körbe is jártuk a helyet az új, szintén nagyon kedves idegenvezetőnkel. A gyüjtőtóhoz közeli műemlékhez is ellátogattunk, ami nemrég került felújításra, tanulván a hely törtnelméről. Igazán érdekes volt. A következő állomás a parajdi sószoros volt. Itt szembesülhettünk azzal, hogy mennyi kárt okozott a nemrégiben megtörtént természeti katasztrófa, és hogy kik és miként dolgoznak ennek a megoldásán.

Az utolsó napunkon megnéztük a zeteváraljai duzzasztógátat, víztározót. A kirándulásunk alatt ez volt az eddigi legnagyobb létesítmény amit láttunk, befogadóképessége körülbelül 44-50 millió köbméter közé tehető, valamint a magának a tónak is 140 hektár a vízfelülete. Itt is körbevezettek minket, beszéltek az árvízvédelemről és alaposan ismertették a gát és tó érdekességeit, szépségeit.

Külön köszönjük ezt az utat Dr. Weisburg Tamás tanárunknak, a tanításért, magyarázatokért és a sofőrködésért. Valamint Malutan István kollegánknak, a külön látogatópontok megszervezése, egyeztetése miatt. Mindnyájan sokat tanultunk ebből a három napból és ugyanakkor jól éreztük magunkat.