A vadon termett csipkebogyó ásványi anyagai

Hallgató: Nagy Emese, MSc, 2. év

Témavezető: dr. Zsigmond Andrea-Rebeka, egyetemi adjunktus

Az erdélyi emberek életében fontos szerepet játszottak és játszanak ma is a gyógynövények. Mindennapi táplálékuk részét képezik, mint teák, befőttek, lekvárok, de egyeseket nyers formában is fogyasztanak. Egyik közkedvelt termés a csipkebogyó, amely a vadrózsa vitamindús gyümölcse. A növény bogyójának hatóanyagai elsősorban a B-, C-, D- és K-vitamin. A C-vitamin tartalomban a legtöbb gyümölcsöt háttérbe szorítja. Ásványianyag-összetétele kevésbé kutatott, mint az egyéb, szerves növényi hatóanyagoké, ezért célul tűztük ki a vadon nőtt vadrózsa (Rosa canina) termésének elemösszetétel-vizsgálatát.

A kutatás során három különböző hargita-megyei területről gyűjtöttünk mintákat. Összesen 49 pontunk volt, egy-egy pontból körülbelül 200 g bogyót gyűjtöttünk 2017 szeptemberében. A begyűjtött mintákat laboratóriumban dolgoztuk fel. A mosást követően különválasztottuk a bogyó aszmagját a húsos termésfaltól. Ezután a mintákat szárítottuk, porítottuk és szitáltuk, majd savas- oxidatív közegben atmoszférikus nyomáson tártuk fel. A műszeres elemzést MP-AES spektrométerrel végeztük el. Az így kapott adatokat statisztikailag dolgoztuk fel, és elemeztük ki.

Eredményeink azt mutatták, hogy a csipkebogyó főleg az aszmagjában tárol több fontos elemet, mint például a vasat, rezet, cinket, molibdént és alumíniumot, míg a húsos termésfalban nagyobb koncentrációkat kaptunk káliumra, stronciumra és bórra. A bárium és a mangán egyenletesen oszlott meg a termés két részében. Az aszmag és a termésfal között a legnagyobb különbségeket cinkre és vasra állapítottuk meg, ezek az elemek 6-10-szer nagyobb mennyiségben fordultak elő az aszmagban, mint a termésfalban.

Az elemek közül a legnagyobb mennyiségben az alumínium fordult elő, koncentrációja ~300–440 mg/kg száraz anyagra (sz.a.) a termésfalban, és ~900–1300 mg/kg sz.a. az aszmagban. A legkisebb koncentrációkat ólomra (~1,4-2,7 mg/kg sz.a. a termésfalban és 0,9-1,6 mg/kg sz.a. az aszmagban) és molibdénre (1,5-2,3 mg/kg sz.a. a termésfalban és 3,8-5,0 mg/kg sz.a. az aszmagban) kaptuk.

A legtöbb felhasználási mód során a csipkebogyó aszmagja kidobásra kerül, az emberek többsége nem használja fel a termésnek ezt a részét. Ezért kíváncsiak voltunk, hogy a húsos termésfal szárított 100 g-ja (pl. lekvárban) milyen mértékben képes fedezni a napi ásványianyag-szükségletünket. A napi ajánlott ásványianyag-mennyiségekre az Európai Unió Élelmiszerbiztonsági Hivatala (EFSA, European Food Safety Authority) által megadott értékeket vettük alapul, amelyeket 2017-ben korrigált (EFSA, 2017). Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a fent említett mennyiség fedezni tudja a napi szükségletünket mangánból és molibdénből, viszont távolról sem fedezi a réz, cink, kalcium, magnézium és a vas igényünket. Ami az alumíniumot illeti, az EFSA 2008-ban kiadott egy javaslatot a heti maximális alumínium bevitelre, ami 1 mg/kg testtömeg értéket jelent (egy 70 kg-os ember esetében 70 mg-ot jelent). Ezt alapul véve, a 100 g szárított termésfal alumínium-tartalma 30-44 mg, tehát felnőttnél nem jelent gondot, viszont gyermekeknél aggodalomra adhat okot. Az ólom egy másik toxikus elem, ami megemeli a csipkebogyó fogyasztásának egészségkárosító kockázatát. Az 1881/2006-os EK rendelet által megszabott maximális ólomkoncentráció bogyótermésre 0,20 mg/kg friss anyagra. A bogyókra jellemző 82-85%-os nedvességtartalom figyelembevételével ez az érték ~1,5 mg/kg-ra módosul száraz anyagra. Az általunk kapott koncentrációértékek ólomra sajnos ezt a határt súrolják.

Következtetésként elmondhatjuk, hogy a Hargita-megyéből származó vadon termett csipkebogyó kevés esszenciális ásványi anyagot tartalmaz, viszont említésre méltó a mangán- és molibdén-tartalma. A toxikus hatású alumíniumot és ólmot olyan mennyiségben tartalmazhatja, ami már káros lehet az egészségre nézve.