Erdély különböző településein termesztett spenót ásványianyag-tartalma

Hallgató: Kántor Izolda, BSc, III. év

Témavezető: dr. Zsigmond Andrea-Rebeka, egyetemi adjunktus

A zöldségek táplálkozásunk fő elemei, melyek köztudottan jótékony hatásúak a bennük levő vitaminoknak, nyomelemeknek, rostoknak köszönhetően. A leveles zöldségek átlagon feletti mennyiségben tartalmazhatnak az emberre nézve toxikus elemeket, mivel nem csak a talajból vehetik fel őket, hanem a levegőből kiülepedő porból is, leveleiken keresztül.

Számos országban, köztük hazánkban is, kis és nagy településeken egyaránt évszázados szokás a kertek megművelése. A kis termelők a saját terményeiket piacon értékesítik. Mivel ezek a termények nem esnek át egy minőségellenőrzési fázison, fennállhat a veszélye annak, hogy fogyasztásuk káros lehet az egészségre nézve.

Ezeknek a tényeknek az ismeretében célul tűztük ki a Kolozsváron termesztett spenót (Spinacia oleracea L.) elemösszetételének megvizsgálást, és felmérni a fogyasztásával járó kockázatot. Összehasonlításként 3 települést választottunk ki. Kutatásunk során 34-34 spenót- és talajmintát elemeztünk: 18 Kolozs-megyei mintát (11 Kolozsvárról származó mintát és 7 kalotaszegit) és 16 Hargita-megyei mintát (10 Székelykeresztúrról és 6 Csíkszentmártonról származó mintát). A kijelölt kertekben a minták begyűjtéséhez a véletlen mintavétel módszerét alkalmaztuk. A spenótmintákat megmostuk, megszárítottuk, porítottuk és savas-oxidatív közegben feltártuk. Az elemanalízist ICP-OES technika alkalmazásával végeztük el.

Az eredményeink azt mutatták, hogy a négy település kertjeinek talaja nem szennyezett toxikus elemekkel, a vizsgált talajoknak mindössze 6%-a tartalmazott a törvény által megszabott maximális koncentrációt kismértékben meghaladó rezet, cinket és ólmot. Higanyt nem mutattunk ki egyetlen talajmintában sem.

Mivel a kerti talajok nem voltak szennyezettek toxikus elemekkel, várhatóan a spenótok is kis mértékben tartalmazták ezeket az elemeket. A spenótmintákban kimutatási határ alatt volt az arzén, higany és ólom koncentrációja, ugyanakkor az erősen toxikus kadmiumra az európai szabvány által megadott 0,2 mg/kg értéket sem haladta meg egyetlen minta Cd-tartalma. A fogyasztással járó esetleges káros hatások mértékét a kockázati index (HI) segítségével becsültük meg. Mivel a HI érték egyetlen esetben sem haladta meg a kockázati szintet, elmondhatjuk, hogy a négy településen termesztett spenót biztonságosan fogyasztható.

Említésre méltónak tartjuk azt a megfigyelésünket, hogy a spenótok elemösszetételében találtunk különbségeket a származási helytől függően. A Hargita-megyéből származó spenótokban átlagosan magasabb volt a kalcium, a magnézium és a vas koncentrációja, mint a kolozsvári és a kalotaszegi spenótokban. A két nagyobb településre (Kolozsvárra és Székelykeresztúrra) jellemző volt a magasabb nátrium- és kadmium-tartalmú spenót, míg a kalotaszegi spenótok a legtöbb foszfort és molibdént tartalmazták. Irodalmi adatok szerint a friss spenót 10–30 mg/kg vasat tartalmaz, ezzel szemben a csíkszentmártoni spenót vastartalma átlagon felüli volt (30–50 mg/kg), a kolozsvári és a székelykeresztúri átlagos (15–25 mg/kg), a kalotaszegi pedig átlagon aluli (9–14 mg/kg).