Erdélyi és bukovinai tőzeglápok kovaalga-közösségei

Hallgató: Rákossy Izabella, BSc, III. év

Témavezető: dr. Szigyártó Lídia, egyetemi adjunktus

A tőzeglápokat széleskörű tudományos érdeklődés övezi, mivel különleges és extrém élőhelyeknek számítanak: vizük savas, valamint magas szervesanyag-tartalommal, különösen huminsavak nagy mennyiségével, és általában alacsony szervetlen anyag tartalommal (különösen növényi tápanyagokkal) jellemezhetők. Különleges voltuknak köszönhetően az élőviláguk is jellegzetes: elsősorban ritka növényfajoknak köszönhetően nyilvánították Romániában is védetté a legtöbb tőzeglápot. Mivel a tőzeglápok elsősorban vizes élőhelyek, a kutatás célja a vízi élőlény-közösségek tanulmányozása volt, azon belül is a kovaalga-közösségek faji összetételének és mennyiségi viszonyainak feltárása. Azért esett a választás a kovaalgákra, mert egy jó indikátor csoportról van szó, amelynek tagjai szinte bármilyen típusú vízben megtalálhatók, így az extrém élőhelynek minősülő tőzeglápok vizében is.

Az eredmények 2014 nyarán, összesen 8 erdélyi és bukovinai tőzeglápból, 22 mintavételi pontból gyűjtött 31 mintára vonatkoznak. A mintákból összesen 262 kovaalga fajt és változatot sikerült azonosítani. Ez a viszonylag magas faj- és változatszám magába foglal mintegy 20%-nyi Romániában első alkalommal jelzett, valamint további 29%-nyi olyan kovaalgát, amelyeket eddig Románia területéről ritkán (kevesebb, mint 10-szer) jeleztek. Egyértelmű különbséget sikerült kimutatni a lápszemek és a lápi patakok között, mind a fajgazdagság, mind pedig azoknak a környezeti változóknak (pH, szervetlen anyag mennyiség) a tekintetében, amelyek meghatározzák a fajok elterjedését és megoszlását a két különböző élőhely-típusban: a lápi patakok kovaalga-közösségei fajgazdagabbak, és több közöttük az enyhébben extremofil faj (pl. Pinnularia subcapitata, Pinnularia divergens var. media, Navicula rhnychocephala); ezzel szemben a savasabb lápszemekben kisebb számú, de hangsúlyosabban extremofil (pl. savkedvelő, kiszáradástűrő) faj él tömegesen (akár 80-90%-os relatív egyedsűrűséggel), mint pl. az Eunotia paludosa, Eunotia exigua.

Az eredmények alátámasztják, hogy a tőzeglápok a mikroorganizmusok, jelen esetben a diatómák szempontjából is magas diverzitású, különleges, megkülönböztetett figyelmet érdemlő élőhelyek.