Hogyan értékelik a fiatalok az öreg fákat?

Hallgató: Ambrus Attila, BSc, III. év

Témavezetők: dr. Hartel Tibor, egyetemi docens és dr. Urák István, egyetemi docens

Az öreg fák természeti értékek, mivel olyan változatos feladatokat töltenek be, amelyekre a fiatalabb fák nem képesek. Ilyen feladat az élőhely biztosítása számos növény- és állatfajnak. A koronájuk által befolyásolják az esővíz beszivárgását a talajba, így meggátolják a felszíni lefolyásokat. Az ökológiai szerep mellett, az öreg fák több társadalmi-kulturális értékkel is rendelkeznek, ilyenek például az esztétikai, szimbolikai, vallási, történelmi kontextusban betöltött értékek. Tanulmányokból kiderült, hogy városokban az emberek jobban kedvelik a vegetációval borított területeket, főleg ahol fa is van. Különösen kedvelik a nagytermetű, terebélyes koronával rendelkező fákat. A nagyméretű öreg fákat nehéz pontosan meghatározni, mert a fák ökoszisztémabeli, bioklimatikus és fajspecifikus jellegzetességeket mutatnak. Ezért ma általánosan elfogadott, hogy a fák relatív magasságának és törzskerületének alapján minősítenek egy fát öreg fának, ismerve fajon belül a termőképes példányok legkisebb törzskerületét és a legmagasabb termőképes példányok törzskerületét. A magasság mellett egyéb tényezők is meghatározzák a nagy öreg fákat. Az életkorral együtt jár a nagyméretű és nagyszámú odúk jelenléte, méretes és fejlett lombkorona nagy oldalágakkal, illetve a repedezett kérgű fatörzs. A nagy öreg fák számos veszélynek vannak kitéve, legyenek azok természeti vagy az ember által okozott katasztrófák, emiatt a fennálló veszélyek következtében az öreg fák védelme és menedzsmentje nagy kihívást jelent. Ugyanakkor a védelmük kapcsán a társadalmi-kulturális értékeket általában figyelmen kívül hagyják, azonban egy hatékony védelem megvalósítása érdekében az ökológiai és társadalmi értékeket együtt kellene kezelni. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a fák értékeit újra kell értelmezni, és ezek alapján új menedzsmenti stratégiákat kellene létrehozni.

Kutatásunk fő célja a fiatalok öreg fákkal kapcsolatos álláspontjának a megismerése volt, kérdőíves felmérés alapján. A felmérés képek alapján történt:

(1) egy zöld, ép koronájú fa;

(2) egy zöld, de hiányos koronájú fa;

(3) egy száraz, ép koronájú fa;

(4) egy teljesen „tönkrement” fa;

(5) egy zöld, ép koronájú fa a rajta előforduló élőlényekkel;

(6) egy teljesen tönkrement fa a rajta előforduló élőlényekkel.

A képek egyrészt a fák fizikai állapotát adták vissza, másrészt pedig a természeti értéküket emelték ki. A kérdőívezésen 37 diák vett részt (46% nő, 56% férfi) a Sapientia EMTE Kolozsvári Karáról. A diákok 73%-a városból és 27%-a faluról származott, az átlag életkor pedig 20,6 év volt.

A megkérdezettekben a különböző fa típusok pozitív és negatív benyomásokat keltettek. A kutatásunk fényt derített arra, hogy a résztvevők a zöld, ép koronájú fákat pozitívan értékelték akár a fák ökológiai szerepének feltüntetése nélkül is, míg azokat a fákat, amelyek nem felelnek meg a társadalmilag kialakított normáknak a fák formáját illetően (szárazok, megviseltek, töredezettek) inkább negatív jelzőkkel illették. Viszont egy következő képsorral, a biodiverzitásban játszott szerep vizualizációjával elértük, hogy a negatív percepciók nagymértékben lecsökkentek a korhadt, száraz fákkal kapcsolatban.

Következtetésként elmondhatjuk, hogy a nagy öreg fák iránti percepciókat vizuális eszközökkel pozitív irányba lehet tolni, és el lehet fogadtatni a társadalommal, hogy igenis, szükség van korhadt fákra úgy ökológiai, mint társadalmi szempontból. Bebizonyosodott, hogy a biodiverzitás feltüntetésével pozitív eredményeket lehet elérni, amelyeket, ha a média felhasználna, mint vizuális kommunikációs eszköz (reklámok, plakátok), akkor lenne esély az idős fák megmentésére.