Ruhafesték eltávolítása mesterséges vizes oldatból környezetbarát eljárással

Hallgató: Rápó Eszter, MSc, II. év

Témavezető: dr. Tonk Szende, egyetemi adjunktus

Napjainkban a vízszennyezés egyike a legfontosabb környezeti problémáknak, amely mielőbb megoldást kíván. Az UNICEF és a WHO egyes felmérései szerint minden tíz emberből egy nem jut tiszta vízhez. A festékanyagok nagymértékben befolyásolják a fotoszintetikus aktivitást a vizes környezetben, többségük karcinogén, mutagén, toxikus az élőlényekre nézve. A szintetikus festékanyagokat széles körben alkalmazzák textil- és nyomdaiparban, laboratóriumokban különböző kémiai eljárások során, sőt a felszíni vizek nyomkövetésére is. 2014-ben 1,5 millió tonna színezéket gyártottak világszerte.

Kutatásaink során különböző színezékek (Eriokromfekete T, metilénkék, kongóvörös, malachitzöld, brómfenolkék, Remazol Brilliant Violet-5R) vízből való eltávolítását tanulmányoztuk bioremediációs módszerekkel: fitoremediációval két invazív modellnövény (a vízijácint, Eichhornia crassipes (Martius) Solms és a vízi rucaöröm, Salvinia natans (Linnaeus) Allioni) segítségével, illetve adszorpcióval statikus körülmények között tyúktojáshéj (Gallus Gallus domesticus) segítségével három formában (kezeletlen-különböző szemcseméretű, kalcinált és alginát gyöngybe ágyazott). A bioremediáció jellemzése céljából különböző analitikai vizsgálatokat végeztünk (EDX, SEM, FTIR, Raman spektroszkópia), meghatároztuk az optimális kísérleti paramétereket (kísérleti úton és neurális hálózat modellel), továbbá ökotoxikológiai vizsgálatokat végeztünk, kerestük a vízinövények toxikus stresszhatásokra adott válaszát (a színezék koncentrációjának időbeni változása, a megkötés mechanizmusa, a fotoszintetikus pigmentek változása, EDX, SEM, stresszprotein), és a színezékek fotolitikus bomlását és fotokatalitikus bontását is tanulmányoztuk.

Eredményeink igazolják, hogy a bioremediációs módszerek alkalmazhatók a színezékek eltávolítására.