Bakos Anikó az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának Duna-kutató Intézetében volt

2018. szeptember 9-én érkeztem meg Budapestre az esti órákban. Egy másik szakmai gyakorlatra jelentkező lánnyal utaztam, aki a szobatársam lett. Szállásunk kissé messze volt a belvárostól, viszont kárpótolt a hatalmas udvar, ahol még a nyár utolsó melegét kiélvezhettük munka után a függőágyban egy jó könyv társaságában. A szállás egyébként a református egyház tulajdonában áll, és egy rendkívül hangulatos kis házat kaptunk. Főként erdélyi fiatalokat szállásoltak el, de Kárpátaljáról is érkezett lakó.

Két hónapot töltöttem ezen a szálláson. Utolsó négy hétre beköltöztem a belvárosba egy jó ismerősömhöz. A költözéssel lehetőségem nyílt, hogy Budapestet jobban megismerjem, a kedvenc helyeket ismét felkeressem, például a Citadellát, a Fővám teret, a Hősök terét, a Városligetet. November utolsó napjaiban már látogathatóak voltak a karácsonyi vásárok, így jó kikapcsolódási lehetőség volt az esti séta.

A fogadó intézményem a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának Duna-kutató Intézete volt. Ács Éva professzor asszony fogadott, akivel még régebb ismerkedtem meg egy másik áthallgatás alkalmával. A munka hamar elkezdődött, hiszen ismertük egymást az ott dolgozókkal is. Feladatom többrétű volt, dolgoztam kovaalgák adatbázisával, de különböző minták határozásával is foglalkozhattam. Két jól felszerelt mikroszkópon dolgozhattam, nagy élmény volt számomra. Emellett sokkal gyorsabban tudtam haladni, a mikroszkóp egy monitorral össze volt kötve, így az apróbb bélyegeket is jól lehetett látni a képernyőn. Sokkal kíméletesebb volt a szemmel, így hatékonyabb volt a folyamat. Miután befejeztem a rám bízott munkát, akkor a saját mintáim következhettek. Jó minőségben dokumentáltam az izgalmasabb fajokat, a nagyszabású könyvészet pedig jó alapot adott a megismerésükben. A tudományos segédmunkatársak pedig mindig ott voltak, ha esetleg kérdés merült volna fel. Odaadással gyűltek körém egy-egy kérdéses fajnál, és szakértelműket bevetve igyekeztek megfejteni a problémát.

Az intézet munkatársaival nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani. Besegítettem Dömösön a Zöld Forgatag nevű családi rendezvényen, ahol mindenki a saját szakterületét mutatta be a látogatóknak. A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett Tárt Kapuk rendezvényen pedig segítettem az ott dolgozóknak a diákokat körbevezetni a laborokban.

A munkatársakkal néha elmentünk pecázni és helyszíntől függően egy kis városnézés is belefért. Így jutottam el Esztergomba, ahol a Bazilikát néztük meg. Összekötve a kellemest a hasznossal átmentünk Szlovákiába rákokat gyűjteni a Duna szlovák részéről is.

Egyik szombaton Debrecenbe látogattam el, ahol egy régi csoporttárs vezetett körbe a városba. A vonat-összeköttetések rendkívül jól meg vannak tervezve a fővárosból, így bármikor lehetőség nyílt egy kis kirándulásra a környező városokban.

A hétköznapok a munkával nagyon gyorsan elteltek, viszont rengeteg szabadidős tevékenység is belefért, hiszen nem kellett vizsgákra készülni. A Pesti Színház Dzsungel könyve c. előadása hatalmas élmény volt, akárcsak a Szépművészeti Múzeum kiállításai. A Leonardo da Vinci és A budapesti lovas c. kiállítás letaglózó tényekkel, kérdésekkel varázsolt el. A múzeum állandó kiállításai is megérték a pénzüket, az ókori Egyiptom múmiái, a reneszánsz, gótikus festmények és szobrok mind-mind tátva maradt szájakat eredményeztek.

A fővárosi előnyökkel járt az is, hogy világhírű előadó zenészek érkeztek egy-egy koncert erejéig, például ilyen volt Sting és Shaggy szabadtéri fellépése. Az eső ellenére fantasztikus hangulatot teremtettek, és természetesen rengeteg embert odavonzott.

Nekünk, Kolozsváron tanuló diákoknak, végzősöknek a magyar nyelvű mozi is szenzációnak számít. Ki is használtam, hogy az Aréna Pláza környékén laktam, és pár remekművet meg is néztem.

Az őszi napokban egy terepszaladást is sikerült összehoznom Szentendre környékén, ahol Dömörkaput és a Lajos-forrást látogattam meg. Egy székelyföldinek nagy élmény erdőkben szaladni, ha csak mókusokkal, harkályokkal találkozhat a kiránduló. Főként szeptemberben még nagyon nyárias időjárás volt, így a szabadidő legnagyobb részét a szabadban töltöttem a függőágy társaságában.

Néhány hokimeccsre is sikerült elérjek, ahol a szülővárosom csapata méretette meg tudását a budapestiekkel szemben. Egy másik ország elméletileg „idegen” városában rengeteg gyergyószentmiklósi szurkoló, barát gyűlt össze nagy meglepetésünkre. Sokan csupán a meccsekért utaztak Budapestig, így egy kis vendéglátás is összejött. Meccsek után általában összeültünk egy pub-ban. Nevettünk, hogy Gyergyóban ilyen sokan nem tudunk összegyűlni. Ha néha-néha egy kis honvágy előjött volna, ezek a találkozások el is hessegették rögtön.

Összességében rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam. Szakmai szempontból gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kiépíteni, illetve igaz barátokra tettem szert a munkatársaim személyében. Segítőkészségüknek köszönhetően a legújabb módszerekkel, kutatásokkal, felszerelésekkel ismerkedtem meg. Türelmüknek, felkészültségüknek és kedvességüknek köszönhetően minden nap olyan gyorsan elszaladt, hogy a munkát nem éreztük megterhelőnek egyáltalán.

Ami Budapestet illeti, soha nem okoz csalódást, ritka az ilyen ízig-vérig csodálatos város. Minden pontját precízen kidolgozott építészeti remekműnek látom. Kulturális szempontból egy igazi gyöngyszem. Mindenki megtalálja a kedvére való múzeumot, kiállítást, előadást, koncertet. Meggyőződésem, hogy még párszor vissza fogok térni Csodapestre.