Tanulmányi kirándulás, Pécs és környéke

Kedden, vadhajnali 6 órakor elindultunk kincses városunkból az anyaország felé. Nehezen találtuk meg helyünket a buszon, fáztunk is, de fűtött minket a kíváncsiság és a szerelem. Budapestig az út nagyon hosszú volt, de mindenki igyekezett elütni az időt valamivel. Egyesek „teát" iszogattak, s beszélgettek, mások kártyáztak, volt aki a rövid éjszakáját próbálta kiegészíteni egy kis alvással, s volt aki csak bámulta a nem túl változatos tájat. Dél körül megérkeztünk Budapestre, ahol egy rövid sétát tettünk a királyi várban, a Lánc-hídon keresztül átkeltünk a Dunán, a Váci utcán sétálgattunk, majd visszatértünk a buszhoz, amely a Gellérthegy lábánál várt minket. Kicsit átfagyva, de mégis boldogan, elindultunk a hadiszállásunk felé.

Késő délután megérkeztünk Pécsre, a Márton Áron Szakkollégiumba, ahol dr. Hatvani Zsolt, valamint néhány lelkes hallgató és doktorandusz fogadott minket egy kis lélekmelegítő forralt borral. Elfoglaltuk szállásainkat. A gyorsabbak lecsaptak a szobákra, a szerencsésebbeknek (nekünk is) pedig a társalgó jutott, ahol igazi tábori hangulatban érezhettük magunkat. Aki még bírta a hideget, körbeállta a bográcsban rotyogó kakaspörköltet, amiből kis várakozás után egy fejedelmit vacsoráztunk. Esténket borozgatással, beszélgetéssel, ismerkedéssel és csocsózással töltöttük.

Szerda reggel korán indultunk. Első utunk Bodára vezetett, ahol szakértő vezetésével meglátogattuk azt az aleurolit (agyagkő) formációt, ahova egy nagyaktivitású radioaktív hulladéklerakatot terveznek építeni, ám egyenlőre még csak kutatásokat folytatnak. Innen visszatértünk Pécsre, ahol először a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont épületében vezettek körbe minket. Ámulatba ejtő érzés volt milliónyi kiadvány között sétálgatni és felfedezni a mélyen rejlő tudásszomjunkat.    
Ezt követően nekivágtunk a belváros felfedezésének, amely során sétálgattunk a Király utcában, a Széchenyi téren, megcsodáltuk a Nemzeti Színházat, a Dzsámit, a híres lakatok utcáját, majd a Szent István térre érkeztünk. Ott lementünk a Cella Septichora Római kori ótemplom és temetkezési hely maradványait megtekinteni. Ezek után körbevezettek minket a Szent Péter Székesegyházban. Innen gyors ütemben mentünk ebédelni a Flekken 2 étterembe.     
Ebéd után se pihentünk, átsétáltunk a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Környezettudományi Intézetébe, ahol dr. Geresdi István Dékán úr tartott egy rövid bemutatót a Karról és a továbbtanulási lehetőségekről, majd dr. Pauler Gábor, a Matematikai és Informatikai Intézet oktatójától a Szentágothai Szakkollégiumban való érdekes programokról hallgattunk előadást. Innen átmentünk a Science Building-be. Ott Szentpéteri József előadását kísértük figyelemmel, amely az agy tevékenységéről szólt és amelyben a saját fotóival illusztrálta az elmondottakat. Utána a Kutatóintézet egyik képviselője rövid mikrobiológia előadást tartott, majd ezt követően végigvezette a csapatot a Kutatóintézet kizárólag kutatásokra szolgáló laborjaiban, bemutatta a műszereket és röviden vázolta a működésüket. Mindezek után kissé megfáradva, de rengeteg újdonsággal a tarsolyunkban visszatértünk a szálláshelyünkre, ahol gyors vacsorázás után folytattuk az előző esti tevékenységünket.

Csütörtökön kora reggel, csomagostól elhagytuk szálláshelyünket és Bátaapátiba, a Paksi Atomerőműtől származó hulladékok lerakata felé vettük az irányt, ahol 9 órára vártak minket. Itt védősisakokkal, szénmonoxid-szűrőkkel (vészhelyzet esetére) és egyesek gumicsizmával felszerelkezve elindultunk a lerakat járatába, majd egy látogatóknak kialakított helyen bemutatták nekünk a kis- és közepes aktivitású hulladéktározó építésének folyamatát, a tervezéstől az átadásig, az üzembehelyezéstől (előző hét, December 5) az első szállítmány radioaktív hulladék elhelyezéséig. Megnéztünk 2 kisfilmet is, az egyiket a járatok kialakításáról, a másikat a tárolóaknák feltöltéséről, lezárásáról és további aknák tervezett kialakításáról.
Miután egy vidám csoportképet készítettünk a bánya bejáratánál, gyors ütemben elindultunk Paksra, ahol először a Látogatóközpontban kalauzoltak végig bennünket. Itt Paks és az atomerőmű történetétől, az atomreaktorok működési elvén keresztül, az emberi szervezetet érő sugárzásokon és sok érdekesség hallatán kívül, önkéntesen jelentkezőként csak nekem lehetőségem adatott, hogy annyi energiát termeljek egy bicikli segítségével, ami néhány háztartási gép áramellátását biztosítaná. Ezek után nem maradt más hátra, mint saját szemmel látni mindazt, amiről addig csak elméletben beszéltünk. Ennek érdekében átmentünk az Atomerőmű épületébe. A fokozott biztonsági intézkedéseknek eleget téve átmentünk a reaktor épületébe, ahol 35 méter magasságig mászva a 3-as és 4-es blokkba nyertünk betekintést, a vezérlőszobába, a generátorházba, valamint abba a helységbe, ahol a kellő óvintézkedések mellett a radioaktív Urán töltetek, több méter vastag betonfallal körülvéve, el vannak helyezve.
Miután sikerült betelnünk az érdekesebbnél érdekesebb és bonyolultabb gépek, berendezések látványával, visszatértünk a Látogatóközpontba, ahonnan egyenesen el is indultunk Kolozsvár irányába. A hazavezető úton kicsit csendesebb volt a társaság, mindenkin látszott a fáradtság, de éreztük, hogy ez kicsit más, ez egy kellemes fáradtság.

Összességében elmondhatjuk, hogy ez a tanulmányi kirándulás bizonyára az összes jelenlevő hallgató számára rengeteg új, a mindennapi életben és az egyetemen is hasznosan felhasználható információt, kellemes élményeket, szép emlékeket és számos új barátságot adott.           
Végezetül szeretnénk köszönetet mondani Szacsvai Kingának és Néda Tamásnak, hogy megszervezték a tanulmányi utat, Filep Ritának, Csicsek Gábornak és Hatvani Zsoltnak, hogy az ottlétünket segítették és élvezetessé tették, valamint a Bethlen Gábor Alapnak, az egyetemnek és a Kolozsvári Hallgatói Önkormányzatnak, hogy anyagilag támogatták utunkat.

Dembroszky Xintia-Odett
Sapientia EMTE, 3. Év, Környezettudomány